A tánc mindig fontos
szerepet töltött be a falusi emberek életében - színesebbé tette ünnepeiket, hétköznapjaikat.
A táncismeret mindenki számára elengedhetetlen volt, a táncolni nem tudókat megszólták.
A magyar néptánc felfedezése a 18-19. század fordulójára tehető,
amikor az érdeklődés a népköltészeten, a népdalon és a népszokásokon túl a
néptáncra is kiterjedt, mint népünk jellemének egyik sajátos kifejezőjére. A
néptáncok és népi tánczene feltárása ezután kezdődhetett. 1945 után államilag
támogatott ügy. A táncok osztályozására csak a minden tényezőt átfogó komplex
vizsgálódás után kerülhetett sor (1.tartalmi és funkcionális; 2.zenei; 3.formai
vonások). Ezek alapján rajzolódtak ki az egyes táncdialektusok: